A perben érintett ingatlan, mely használatát tekintve több különálló lakóegységet tartalmaz, a peres felek közös tulajdonát képezi, társasházzá alakítására nem került sor.
A Ptk. 140. § (1) bek.-ben foglaltak szerint a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban az egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére. A Ptk. 141. §-ban foglaltak szerint a dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is.
Alapvetően a tulajdonostársak mindegyike a tulajdoni hányadának megfelelő mértékben jogosult a dolog használatára, nincsenek azonban elzárva a tulajdonosok attól, hogy ettől eltérő használatban állapodjanak meg. A megállapodás létrejöttét – mely akár szóban is megköthető – annak kell bizonyítani, aki arra hivatkozik. Jelen perben felperesek tanúvallomás segítségével igazolták, hogy a peres felek szülei között – alperesi szülők haláláig szólóan – létrejött egy olyan megállapodás, mely szerint alperesi szülők a tulajdoni hányadukhoz képest nagyobb alapterületű lakást használhatnak, a többlethasználat ellenértékének megfizetése nélkül. Ehhez képest alperesek nem tudták bizonyítani, hogy a megállapodás hatálya a szülők halála után jogutódaikra is kiterjedne.
Ennek megfelelően alperesi szülők halálával a használati megállapodás hatályát veszítette, így alperesek a nagyobb alapterületű lakást ún. szívességi lakáshasználóként használták tovább. A szívességi lakáshasználat elemeit tekintve tulajdonképpen lakásra vonatkozó haszonkölcsön ügylet – ingyenes használatba adás – eredménye, a szívességi lakáshasználatot a jogosult bármikor indokolás nélkül felmondhatja.
A felmondást követően – melyre jelen esetben sor került – a tulajdoni hányadukat meghaladó alapterület tekintetében alperesek jogcím nélküli lakáshasználó váltak. A jogcím nélküli használó a lakástörvény (1993. évi LXXVIII. tv.) 20. § (1) bek.-ben foglaltak szerint az irányadó lakbérrel azonos összegű lakáshasználati díjat – jelen esetben, közös tulajdonról lévén szó, ún. többlethasználati díjat – tartozik fizetni. A használati díj mértékét – tekintve, hogy nem önkormányzati bérlakásról van szó – az ingatlan sajátosságai és a környéken irányadó lakbérek figyelembevételével, ingatlanforgalmi szakértői bizonyítás útján állapította meg az eljáró bíróság.
A per rámutat annak fontosságára, hogy amennyiben a tulajdonostársak között a használat, hasznok szedése körében a tulajdoni hányadoktól eltérő megállapodás jön létre, azt, illetőleg annak feltételeit a viták elkerülése, a bizonyítás megkönnyítése érdekében foglalják írásba. A helyzetet azonban ilyen esetekben, ahol a közös tulajdonú ingatlan több, elkülönült lakóegységből áll, a társasházzá alakítással lehet a legmegnyugtatóbban rendezni. Amennyiben a tulajdonosok között a társasházzá alakításról, illetőleg annak részletei tekintetében megállapodás nem jön létre, bármelyik tulajdonos a közös tulajdon megszüntetése körében a társasházzá alakítást bíróságtól is kérheti. Jelen per keretei között, viszontkeresettel erre azért nem nyílt lehetősége alpereseknek, mert a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset pertárgyértéket tekintve nem az eljáró bíróság, hanem a Fővárosi Bíróság hatáskörébe tartozik.
| Közös tulajdonú ingatlan - többlethasználati díj | PDF letöltése |