A per lényegében egy olyan sajátos helyzetet tükröz, melyben a társasház fizikailag több elkülönült épületből tevődik össze, melyek egyike a felperesek tulajdonában állt, s mint nem lakás céljára szolgáló helyiséget, sajátjukként üzemeltettek, a Ptk. általános rendelkezései alapján viselve annak minden költségét, ill. egyéb terheit. Az első fokú bíróság érvénytelennek tekintette azt a közgyűlési határozatot, mely szerint ugyanakkora közös költséget kell fizetnie a felperesnek – tehát nem lakás céljára szolgáló helyiség tulajdonosának, mint a többi tulajdonostársnak – vagyis a lakástulajdonosoknak. Fontos azonban kiemelni, hogy a bíróság rámutatott azon tényre, hogy amennyiben az alapító okirat alapján valamely ingatlan társasházi külön tulajdon jellegű, azzal kapcsolatban – figyelemmel a Társasházi törvényre is- fennáll a közös költség fizetésének kötelezettsége. Nem lehet tehát pusztán arra alapítva mellőzni a közös költség fizetésének kötelezettségét, hogy a tulajdonos egyébként viseli az ingatlannal kapcsolatos valamennyi közterhet, ill. kommunális költséget.
III. | PDF letöltése |