Pfv.V.21.240/2008
Legfelsőbb Bíróság
Lakótelep forgalmának növekedése, forgalomváltozás miatt hídépítés illetve kelet-nyugati nemzetközi forgalom bonyolítása
A kereset a felperes Ptk 341 § (1) bek alapozta miszerint tiltsa el az alperest a károsodást okozó, veszélyeztető magatartástól és egyben kötelezze a károsodás mértékének megfelelő biztosíték adására valamint kérte a Ptk 339 § illetve 100 § alapján az ingatlanokban bekövetkezett értékcsökkenésében megnyilvánuló káruk megfizetését. A kereset ténybeli alapjaként azt adták elő, hogy az alperes a keleti-nyugati nemzetközi forgalmat a L-híd megépítésével az ingatlanaik között húzódó helyi utcákon működteti, amelyek a szűk keresztmetszetük miatt a nemzetközi átmenő forgalom lebonyolítására nem alkalmas. Amennyiben az alperes a nemzetközi forgalmat nem a lakótelepen keresztül vezetné le, az ingatlanaik előtti forgalom a mai forgalom töredéke lenne.
Az elsőfokú bíróság a Ptk 341 § való hivatkozást azért utasította el, mert nem látta indokoltnak új veszélyhelyzet elhárítására vonatkozó kényszerintézkedés alkalmazását. A még be nem következett, de reális veszélyként fennálló esetekre, amikor még nincs kár de annak bekövetkezése nagyvalószínűséggel előrelátható alkalmazható ezen jogszabályhely, ebben az esetben megállapítható volt, hogy az alperes rég megépítette az A illetve E utca szakaszt jelenleg nincs folyamatban építkezés.
A másodfokú bíróság illetve a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett az okfejtéssel a keresetben mindig el kell döntetni, hogy a kár bekövetkezett-e avagy várhatóan be fog következni, jelen esetben a keresetben arra hivatkoztak, hogy más bekövetkezett így tehát a Ptk 341 § alkalmazása egyébként nem indokolt.
Továbbiakban kifejtette a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elévülés akkor kezdődik amikor a követelés esedékessé válik,ez esetben a fokozott forgalom illetve zajterhelésre vezethető vissza, amely az L-híd átadásával valósult meg, így tehát igényérvényesítési határidejük lejárt. Tévesen hivatkoznak a felperesek folyamatos károkozásra, mert az a körülmény, hogy a károkozás bekövetkezik, majd a károsodott állapot a jövőben is fennáll, az elévülés megkezdésének tényén nem változtat.
XV.
Fővárosi Ítélőtábla
5.Pf.20.343/2007
Lánymányosi híd forgalmának levezetése kapcsán kialakított un egérúton történő forgalomnövekedésből eredő kár érvényesítése
A felperesek a keresetüket 12.200.000.-ft és annak kamatainak megfizetésére nyújtották be a Budapest-Főváros Önkormányzatával szemben. Előadták, hogy ingatlanuk családi házas környezetben helyezkedett el. A lágymányosi híd megépülése miatt keletkezett forgalom levezetése okán mint tulajdonos az alperes megkezdte a tulajdonát képező Egér út építését. Az útépítés céljára egy kisebb részt ki akart sajátítani, de kérelmét később visszavonta. Az út a felpereesi ingatlan közvetlen közelében épület meg, mintegy beszorítva felpereseket a területre. Erre tekintettel azzal érveltek, hogy ingatlanuk eladhatatlanná vált, az épületben a folyamatos rezgés miatt repedések vannak, a zajfogó palánk kilátásukat elvette. Az ingatlan megközelítése bonyolulttá vált és változott az ingatlan övezeti besorolása.
A szakértői véleménnyel alátámasztott okfejtésre tekintettel a bíróság helyt adott a keresetnek. A másodfokon eljáró bíróság csak részben tartotta az alperes fellebbezését alaposnak.
Az ítéletének indokolásában kifejtette:
„A Ptk. 100. §-a a tulajdonost arra kötelezi, hogy a dolog használata során tartózkodjon minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná. A felperesek ingatlana a közút megépítésével károsodott, ezért a szükségtelen zavarás megvalósulását speciális szabály, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény rendelkezéseinek alkalmazásával kell megítélni. A törvény 11. §-ának (2) bekezdése szerint a közúthálózat fejlesztése során a közlekedési igények alakulásából kell kiindulni, és figyelembe kell venni a honvédelmi, földvédelmi, környezet- és tájvédelmi, egészségvédelmi, az idegenforgalmi, valamint az egyéb nem közlekedési érdekeket és célokat. E jogszabályi követelmény mellett az alperes nem lehetett közömbös a családi házas ingatlanok sorsát illetően, a kialakult helyzet viszont azt igazolja, hogy e kötelezettségét nem teljesítette, nem volt tekintettel a felperesek érdekére, amely azt jelenti, hogy a szükségtelen zavarás megvalósult. A szakértői vélemény ugyanis tényként állapítja meg, hogy a felperesi ingatlan „elzáródott” megközelítése rendkívül nehézkes, a zajszint nőtt, a légszennyezettség a felperesi ingatlannál megszorul. A szükségtelen zavarás a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti jogellenes magatartás megvalósítását jelenti, a kár pedig a szakértői véleménnyel igazolt. Nem fogadta el a Fővárosi Ítélőtábla az alperes azon álláspontját, hogy az egyes okokat külön kellett volna vizsgálni, mert nem az egyes okoknak, hanem a szakértő által megállapított ténylegesen fennálló okok együttes hatásának van jelentősége. A szakértő szakvéleményében csak az általa megállapított, ténylegesen fennálló okok alapján határozta a meg a felperesi ingatlan értékcsökkenését 40 %-ban, amely egyben a jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés fennállását is igazolja.
A felróhatóságot jogellenes károkozás esetén vélelmezni kell, és az alperest terheli a kimentési kötelezettség. A kimentés körében nem annak van jelentősége, hogy az alperes a jogszabályokat betartotta-e, illetve, hogy a kivitelezés a terveknek megfelelően történt-e, hiszen önmagában ezek betartása nem eredményezheti az alperes mentesülését. Ehhez az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a közérdekű közlekedési célokat, kizárólag ebben a formában, ezen a nyomvonalon és ezen a módon lehetett megvalósítani, nem volt más alternatív lehetőség, amely a felperesi ingatlan használatát kevésbé korlátozza. Ezt az alperes meg sem kísérelte, ezért kimentése nem vezetett eredményre.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy a felpereseknek alacsonyabb összegű kártérítés jár azért is, mert a tetőtérre úgy kaptak engedélyt, hogy arra kisajátítás esetén a kártalanítás nem jár. Ez a kikötés csak a kisajátítási kártalanítás esetére vonatkozik, amely nem következett be. A felperesek jogról való lemondását pedig nem lehet kiterjesztően értelmezni. Nem alapos az övezeti besorolással kapcsolatos érvelés sem. Az alperes ugyanis az övezeti besorolással kapcsolatba semmit sem bizonyított, holott annak értékelhetőségéhez arra lett volna szükség, hogy igazolja, az átsorolás a felperesek tulajdonjogának megszerzése előtt történt.
| Fővárosi ítélőtábla | PDF letöltése |
| Ítélet | PDF letöltése |