IV.
Fővárosi Ítélőtábla
5.Pf.20.717/2007
Engedély nélküli építkezés zavaró hatása
A felperesi kereset lényegében kártérítési igény előterjesztésére irányult tekintettel arra, hogy I.rendű alperes a szomszédos ingatlanra egy melléképületet engedély nélkül épített, ami önmagában csökkentette az ingatlan forgalmi értékét. Megjelölte a felperes értékcsökkentő tételként, hogy a melléképületben az I.rendű alperes zajjal járó karbantartó javító szerelő tevékenységet végez, valamint beárnyékolja az ingatlanát ezzel elveszik tőle a kilátást.
A perben IV rendű alperesként az ingatlan illetékességi területén található önkormányzattal szemben is követelése volt felperesnek.
A IV.rendű alperes érdemi ellenkérelmében azt adta elő, hogy károkozó jogellenes magatartás nem tanúsított tekintettel arra, hogy elrendelte a megépített engedély nélküli épület bontását ezt követően bírságot illetve kényszerbontást rendelt el. Az elsőfokú bíróság vele szemben a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság, ezen vonatkozásban az ítéletet hatályában fenntartotta. Indoklásába előadta, hogy a bíróság gyakorlat egységes abban, hogy a Ptk 100 §-ának alkalmazása során az igazgatási szabályokban előírt követelményrendszer a hatóság eljárásban az irányadó, a bíróságot nem köti, így valamely hatósági engedély kiadása nem zárja ki a jogellenes joggyakorlás bírósági megállapítását. Ha azonban a hatóság éppen a szomszéd jogos érdekére hivatkozással nem adott ki a kérelmezőnek engedélyt, úgy az engedélynélküli építkezés kapcsán, illetve annak következményeként gyakorolható tevékenységről minden további vizsgálódás nélkül megállapítható, hogy az általa szükségtelen zavarás megvalósult.
Az első illetve másodfokú bíróság ítélete annyiban tér el egymástól, hogy II illetve III.rendű alperes vonatkozásában nem találta az ítélőtábla megalapozottnak a keresetet. Indokolása szerint sem az építtető II.rendű alperes sem III.rendű alperes aki a lakóház bővítésének építtetője volt. A szükségtelenül zavaró hatás az I.rendű alperes Kft tevékenységének gyakorlásával valamint a tulajdonos céljára létrejött csarnok létesítésével valósult meg.
VI.
Fővárosi Ítélőtábla
5.Pf.21.364/2007
Építési engedélytől eltérés- Nem vagyon kárigénnyel jó hírnév sérelmére alapítottan.
A felperes keresetében 20.000.000.-ft értékcsökkenés és 2.000.000.-ft nem vagyon kárigényt terjesztett elő. Előadta, hogy közvetlen szomszédságában I-V rendű alperes jogerős de nem végrehajtható határozat építési engedély birtokában építkezni kezdett, a közben folyamatban lévő építéshatósági eljárásban az építkezést leállították, az építkezést ennek ellenére folytatták. Az épület jelentősen túlhaladta a lehetőségek szerinti méreteit az oldalhatár beépítése végett lehetetlenné tették, hogy a felperes saját telkét beépítse. A VI rendű önkormányzat felelősségét arra alapította, hogy nem tett hatékony intézkedést az építkezés leállítására vonatkozó határozatának betartása érdekében, ezzel hozzájárult a jogsértő helyzet kialakulásához. A nem vagyon kárigényt arra alapította, hogy az eljárás idegileg megviselte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes a Vasárnapi Blikk című újságban tett kijelentésével, amely szerint a felperes „mániákus feljelentő” megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest a további jogsértéstől eltiltotta. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 750.000 forint le nem rótt kereseti illetéket és 15 napon belül fizessen meg az I-V. rendű alpereseknek 1.200.000 forint, a VI. rendű alperesnek 480.000 forint, a VII. rendű alperesnek 600.000 forint perköltséget.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában idézte a Ptk. 100. §-át, 339. §-ának (1) bekezdését és 349. §-ának (1) bekezdését. Kiemelte, hogy a kárfelelősség törvényi elemei közül három elemet, a jogellenes magatartást, a kárt és az okozati összefüggés fennállását a felperesnek kellett bizonyítania. A felelősség elemei vonatkozásában azt állapította meg, hogy az V. rendű alperes építkezése több tekintetben sem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, az építkezést végrehajtható építési engedély nélkül kezdte meg, és az építési szabályokat sértő tervek alapján fejezte be. A VI. és VII. rendű alperesek esetében a jogellenes magatartás megvalósítása már nem egyértelmű, különösen a VI. rendű alperes esetén, de ezeket részletesen nem vizsgálta, mert álláspontja szerint a felperesnek az ingatlan értékcsökkenésében jelentkező kára nincsen.
A Fővárosi Ítélőtábla részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, amelynek részletes indokolását az ítéletben olvashatják.
XI.
Fővárosi Ítélőtábla
7.Pf.22.028/2008
Engedély nélküli építkezés következménye
A felperesek osztatlan, 1/2-1/2 arányú közös tulajdonában álló … szám alatti saroktelken lévő … hrsz. alatti ingatlanon háromgenerációs családi ház van. A szomszédos … hrsz. alatti garázs felépítményes ingatlan az I. rendű felperes kizárólagos tulajdonát képezi. A két ingatlan együttes forgalmi értéke 110.579.320 forint, azokat a felperesek egybenyitva, egy ingatlanként használják. Az L alakú családi ház felépítmény két szárnya tágas teraszt fog közre, ami a garázs előtti nagyméretű pihenőkertre néz.
A szomszédos … szám alatti ingatlanon 2005 tavaszáig egy romos állapotú egyszintes felépítmény állt, 2005 tavaszán az épületet az alperes elbontotta, és oda négylakásos társasházat épített fel. A kivitelezés során eltértek az építési engedélytől, az engedélyezési tervek szerinti 3-3 helyett, 4-4 ablakot helyeztek a felperesi ingatlan felé néző oromfalon, a tetőtérbe tervezett félköríves galéria ablak helyett pedig további két ablakot. A jogerős építésügyi határozat az alperesi épület fennmaradására és továbbépítésére az engedélyt feltételekkel megadta. Az alperesi építkezés során feltöltötték a talajszintet is, emiatt az alperesi talajszint körülbelül 80 cm-rel meghaladja a felperesi ingatlan talajszintjét, ezáltal a felperesi ingatlanra fokozottabb rálátás nyílik.
Az ilymódon megvalósult alperesi felépítményből, a társasház lakásaiból és a feltöltött telekről is rálátás nyílik a felperesi konyhaablakra, a bejárati ajtó feletti hálószoba ablakra és a felperesi teraszra, illetve pihenőkertre. A felperesi ingatlanok forgalmi értéke összesen 110.579.320 forint.
A felperesek végleges keresetükben az alperest 26.000.000 forint kártérítés megfizetésére kérték kötelezni, elsődlegesen a Ptk. 100., másodlagosan a Ptk. 339. §-a alapján, a kárt az alperesi építkezés miatt a felperesi ingatlan forgalmi értékcsökkenésében jelölve meg. Követelésük alátámasztására ingatlanforgalmi értékbecslést csatoltak, amely a felperesi ingatlanok együttes forgalmi értékét 133.000.000 forintban véleményezte, míg az alperesi építkezés miatti értékcsökkenést ennek 20-25%-ában, azaz 26.000.000 forintban. Előadták, hogy a 2000-ben épített lakóházuk kialakításánál, tájolásánál arra törekedtek, hogy a két ingatlanból egy egységes, pihenésre, feltöltődésre alkalmas életteret hozzanak létre, ez az intimitás sérült az alperesi építkezéssel. Álláspontjuk szerint az alperest üzleti szempontok vezérelték, amikor négylakásos társasházat, nem pedig a környéken szokásos módon családi házat létesített. Ebből az alperes nyereséget realizált, a felperesi ingatlanok ugyanakkor forgalmi értékcsökkenést szenvedtek. A négy lakás erőltetett elhelyezése miatt volt szükség arra is, hogy az épületet ne csak az utcára, udvarra, de a felperesi ingatlan felé is tájolják, ez eredményezte, hogy az alperesi épület 10 ablakából látható a felperesek élete, ez a tény a felperesi ingatlan forgalmi értékét nyilvánvalóan csökkenti, az ebből eredő kárt az alperes köteles megtéríteni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 8.846.320 forint megfizetésére kötelezte az alperest, míg a meghaladó keresetet elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül 144.975 forint perköltséget fizessenek meg az alperesnek. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a bizonyítási eljárás adatai szerint az alperesi építkezés a teljes felperesi ingatlanon intimitásvesztést eredményezett, a felperesi ingatlanra nyíló ablakok száma és nagysága, az építmény elhelyezkedése és a talajszint feltöltése következtében; ezt a tényt a szakvélemény mellett a helyszíni szemlén tapasztaltak is alátámasztották. A felperesek személyes élettere az alperesi ingatlanról történő belátással szükségtelenül terhelt. Az alperes üzleti érdekei oda vezettek, hogy a felperesek ingatlana károsodott, ezért az alperes felelőssége a Ptk. 339. §-a alapján fennáll, a kár összegét az elsőfokú bíróság a perben beszerzett szakvélemény adatai alapján a forgalmi érték 8%-ában határozta meg. A felperesek meghaladó kárigénye nem nyert bizonyítást, ezért azt a bíróság elutasította, míg a perköltséget a pervesztesség-pernyertesség arányában osztotta meg a felek között.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, a Fővárosi Ítélőtábla az arra alapított jogi következtetésekkel is egyetértett. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a következőket emeli ki.
A Ptk. 100. §-a értelmében a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.
A 339. § (1) bekezdése alapján, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A szomszédjog megsértésére alapított kárigény vizsgálatakor azt kell eldönteni, hogy megvalósult-e szükségtelen zavarás. A szükségtelen zavarás fogalma nemcsak a jogszabályoknak, műszaki előírásoknak, engedélyeknek való megfelelés hiányára visszavezethető zavarást jelenti, hanem olyan, a szűkebb lakókörnyezetben kialakult építési módozatok, szokások figyelmen kívül hagyását, mellyel az építkező tulajdonos az épített környezet helyben kialakult, funkcionális jelentőséggel bíró műszaki-építészeti megoldásaitól tér el és az így létrehozott építmény okoz zavaró hatást.
A peres felek viszonyában az a körülmény, hogy az alperes négy lakásos lakóépület létesítésére, majd az engedélytől eltérően felépített épület fennmaradására és továbbépítésére engedélyt kapott, az alperesi építmény felperesi ingatlanra gyakorolt, az alperes által sem vitatott zavaró hatásának szükségességét önmagában nem bizonyítja, ahhoz annak igazolása is szükséges, hogy az alperes a helyben szokásos építési módok, ezen belül az épület tájolási, elhelyezési jellemzőit is figyelembe vette.
A per adataiból megállapíthatóan a helyben szokásos beépítési mód a családi ház felépítmény intimitását mutató, az épület tájolásánál, az ablakok elhelyezésénél is ennek megfelelően alkalmazott műszaki-építészeti megoldásokat követi. Ezen környezeti jellemzőkhöz az alperesi épület nem idomul, a telek adottságai miatt a négy lakás elhelyezése csak a megvalósult módon kialakított tájolást tette lehetővé, ez azonban nem teszi szükségessé az alperesi zavarást. A négy lakás kialakításához fűződő alperesi érdeket a felperesek intimitáshoz fűződő érdekével összevetve, a területfejlesztési törekvésekre is tekintettel, az állapítható meg, hogy az alperes az építkezés során nem alkalmazta a helyben szokásos építési, tájolási jellemzőket, az így létrehozott építmény ezért szükségtelenül gyakorol zavaró hatást a felperesi ingatlanra, tehát az ezzel kapcsolatban a felpereseket ért kárért az alperes felelősséggel tartozik. Az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte a felperesi és az alperesi érdekkört és megalapozottan kötelezte az alperest a felperesek forgalmi értékcsökkenésben jelentkező, a perben kirendelt szakértő által kimunkált kár kártérítésként való megfizetésére.
Utal arra a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a garázs felépítménnyel rendelkező ingatlanra az elsőfokú bíróság külön intimitásvesztést nem állapított meg, az alperesi zavarás azonban az egységesen kialakított felperesi lakóterületben következett be, ennek pedig szerves része a garázs és a terasz közötti pihenőkert is, az intimitásvesztés ilymódon a teljes, két ingatlanból álló felperesi terület forgalmi értékét csökkenti.
Az alperesi zavarás nem minősül szükségesnek azáltal sem, hogy a felperesi felépítmény csaknem akkora tömegű, mint a négy lakásból álló alperesi, illetve hogy a felperesi felépítmény elhelyezkedése miatt egyszerű tetőtérbeépítés esetén is belátás nyílna a felperesi teraszra. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt, hogy a felperesek háromgenerációs családi háza a felperesi ingatlanok használati módja, a két telek kapcsolódása miatt valójában egy tágas életteret képvisel, másfelől a tetőtérbeépítésre vonatkozó alperesi hivatkozás aktualitással nem bír: a tényleges helyzet az, hogy négy lakásos lakóépület épült, ezáltal az alperesi ingatlan több pontjáról a felperesi ingatlanra jelentős rálátás nyílik.
A Fővárosi Ítélőtábla hangsúlyozza, hogy semmivel sem igazolható a szomszédjogi szabályok szempontjából az az alperesi eljárás, amellyel saját ingatlana terepszintjét megemelve további szükségtelen rálátást tett lehetővé a felperesi ingatlanra.
| 1 | PDF letöltése |
| 2 | PDF letöltése |
| 3 | PDF letöltése |