Milyen a mobiltelefonátjátszó toronynak a környező ingatlanok forgalmi értékére gyakorolt hatása? Ennek megítélése az ingatlan rendeltetésétől függ. A kereskedelmi, ipari célokat szolgáló ingatlan forgalmi értékét alapvetően más tényezők befolyásolják, mint a lakás- és üdülőingatlanokét.
A mobilszolgáltató társaság az általa létesített adótoronynak a környező ingatlanokra gyakorolt forgalmi értékcsökkentő hatása miatti felelősség alól nem mentesülhet annak bizonyításával, hogy a tornyot a lehető legmegfelelőbb helyre telepítette – mutat rá 6. Pf. 20819/2006. számú ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla.
A felperesnek két helyrajzi szám alatt gazdasági egységet alkotó ingatlanai voltak, autószalont, szervizüzemcsarnokot, lakatos- és festőműhelyt, egyéb műszaki létesítményeket üzemeltetett a területen. Az alperes az ingatlantól 255 méter távolságra 2000 áprilisában építési engedély alapján rádiótelefon-hullámok továbbítására szolgáló 50 méter magas tornyot épített, melyet 2000. december 18-án üzembe helyezett. A felperes keresetében 8 millió 700 ezer forint kártérítésre, valamint az összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mondván: a torony felépítése és üzemeltetése csökkentette a környező – így a tulajdonában álló – ingatlanok forgalmi értékét, az alperes megsértette az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében, a 13. § (2) bekezdésében foglaltakat, valamint a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 3. §-ában meghatározott – tulajdonjoghoz fűződő – rendelkezéseket. A felperes úgy ítélte meg, hogy a Ptk. 100. §-ára, valamint a Ptk. 108. §-ára figyelemmel a Ptk. 339. § (1) bekezdésének alkalmazásával a forgalmi értékcsökkenésének megfelelő kártalanítás, illetve kártérítés illeti meg.
Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Elsődlegesen a felperes követelésének elévülésével védekezett. Álláspontja szerint a tornyot az arra legalkalmasabb helyen – a felperes ingatlantól távol – építette fel. Az elsőfokú bíróság helyt adott a felperesi keresetnek, alaptalannak tartotta az alperes védekezését, tekintettel arra, hogy az alperes a tornyot „önmaga érdekkörében” építette meg, a felperesnek mint ingatlantulajdonosnak kárt okozott, hiszen a torony már látványával is zavarja a szomszédos ingatlantulajdonost. Az alperes nem bizonyította, hogy a torony káros hatása magasságának háromszoros távolságában érzékelhető. Az elsőfokú ítélet szerint az alperest – a Ptk. 100. §-ára figyelemmel, a Ptk. 339 §. (1) bekezdése alapján – kártérítési kötelezettség terheli. Az alperes fellebbezett. Szerinte a Ptk. 108. §-a csak az ingatlan használatával járó tulajdoni korlátozás esetén alapoz meg kártérítési követelést. Rámutatott: a perbeli ingatlan ipari és kereskedelmi célú létesítmény, a torony közelsége kifejezetten előnyös a felperes számára, mert tökéletes a perbeli ingatlan lefedettsége. A Fővárosi Ítélőtábla részben alaposnak találta a fellebbezést.
A szakértői vélemény, amelyre az elsőfokú bíróság alapozta a döntését, kifejezetten azt hangsúlyozta, hogy lakó-, illetve üdülőingatlanok esetében áll fenn az értékcsökkenés. A Fővárosi Ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a kárát nem tudta bizonyítani, így keresetét elutasította.
Forrás: Ingatlanpiac
2007. február 20.