Az új lakások gyakran már átadás előtt elkelnek, míg a használt ingatlanokat mostanság nehéz reális áron értékesíteni. A modern építészeti stílusjegyek, melyeket az új lakóingatlanok magukon viselnek, nagy vonzerővel bírnak; sokan szeretnék otthonukat olyan élettérben kialakítani, ahol korábban senki sem lakott.
Az álom azonban néha rémálommá válik.
A minőségi problémákra általában nem a beköltözés előtt, illetve ezzel egy időben, hanem hónapok múltán derül fény – mondja dr. Izsák Orsolya ingatlanjogász. Manapság az számít különlegesnek, ha a tulajdonosok elégedettek a kivitelezéssel. A minőségi problémák zöme arra vezethető vissza, hogy a kivitelező takarékosan bánik az építőanyagokkal. Használt lakás vétele is rizikós lehet. Adásvételi szerződéskor az eladónak kellékszavatosságot kell vagyis kellene vállalnia, amely arról biztosítja a vevőt, hogy az ingatlan műszaki adottságai megfelelőek.
Ha egy régi építésű társasházi lakás értékesítése után derül ki, hogy a falakban húzódó vezetékek már nem alkalmasak a rendeltetésszerű használatra, az új tulajdonos rejtett hibára hivatkozva pert indíthat – említi példaként az ingatlanjogász. A közös használatú épületrészeket is tüzetes vizsgálódás alá kell vetni vétel előtt. A tulajdonosok ugyanis ritkán hívják fel a figyelmet arra, hogy a tető vagy a pince beázik, pedig ezek a helyiségek, épületrészek – tekintettel a közös tulajdoni hányadra – a lakáshoz tartoznak, s nemcsak tulajdonosi jogokat, de kötelezettségeket is magukban foglalnak.
A korszerűsítés költségeit a tulajdonostársakkal arányosan már az új tulajdonosnak kell állnia, a felmerülő közös kiadással azonnal kevesen számolnak, amikor az adásvételi szerződést a társasházi ingatlanra megkötik – tapasztalja dr. Izsák Orsolya. Az ingatlanjogász extrém ügyet említ praxisából: egy esetben homokos talajra építettek családi házakat; a telek korábban önkormányzati tulajdonban volt. A korábbi tulajdonos feltehetően tisztában volt az elégtelen geodéziai adottságokkal, az építésügyi hatóság mégis kiadta az építési engedélyt.
A házak felépültek, ám az építmények gyakorlatilag kettérepedtek, életveszélyessé váltak. A beruházó visszavásárolta a házakat, s újakat épített. Az eset azért tanulságos – fogalmaz az ingatlanjogász –, mivel az önkormányzat, illetve az építésügyi hatóság felelősségére hívja fel a figyelmet. Nem kivitelezési hiányosság miatt mentek tönkre házak, a hatóság hibázott. Az építtetők azonban óvatosak a hatósággal szemben, gyakran lemondanak jogaik érvényesítéséről. Beletörődő magatartás jellemzi az ügyfeleket akkor is, ha a hatósági engedélyezési eljárás elhúzódik, s az ingatlanjogász tapasztalatai szerint megfelelő jogi eszköz hiányában hatékonyan intézkedni nem is nagyon lehet ez ellen. A hatóság általában akkor sem nem lép fel szigorúan, ha mások tulajdonában értékcsökkenést eredményező beruházásra kérnek építési engedélyt. A hatóság megadja az engedélyt, s hiába támadja meg a döntést az ügyfél, a másodfokú hatósági eljárás jóváhagyja az elsőfokú határozatot. Megépül az ingatlan.
Ha az érintettek nem adják fel, és kártérítési pert indítanak, a pert általában meg is nyerik. A szomszédjogi igényeket a hatósági eljárásban nem veszik figyelembe, de polgári peres eljárásban ezeket nagy eséllyel lehet érvényesíteni. A perlő feleknek általában 1–30 százalék közötti kártérítési összeget ítél meg a bíróság értékcsökkenés címén.
Forrás: Ingatlanpiac
2008. április 29.