A Pécsi Ítélő Tábla Gf.IV.30.191/2004. szám alatt meghozott ítéletében mutat rá arra, hogy szerződésszegéssel okozott kár megfizetése iránti perben a bíróság akkor hozhat közbenső ítéletet, ha azt állapítja meg, hogy akár megtérítése iránti igény fennáll.
Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság a közbenső ítéletében, ha azt állapítja meg, hogy a felperes által megjelölt a bíróság által alaptalannak tartott jogcímen nem, de más jogcímen a követelés megalapozott.
A hivatkozott ügyben a felperes keresetében mintegy 130.000.000,-Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni alperest. Hivatkozott arra, hogy az alperes megszegte a Ptk. 4. §-ban foglaltakat és további jogcímként jelölte meg a Ptk. 318.§-t és többek között a 339 §-t.
A felek között nem vitatottan szerződés jött létre, ugyanakkor felperes vitatta érdemi ellenkérelmében, hogy a szerződés megszűnése jogellenes magatartásával lenne összefüggésben és ezzel kapcsolatos a felperest ért károsodás. Álláspontja az volt, hogy a közüzemi szerződés, amely létrejött közöttük az időközben hatályba lépett jogszabály alapján szűnt meg közöttük, azaz a törvény erejénél fogva.
Közbenső ítélet indoklásában az I. fokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes együttműködési kötelezettségének eleget tett, és nem volt kötelezettsége a szerződés módosítására irányult felperesi ajánlat elfogadása, tekintettel arra, hogy a szerződés a törvény erejénél fogva megszűnt és arra vonatkozólag rendelkezést nem tartalmazott, hogy a már megkötött szerződéseket módosítani kellene.
A bíróság rámutatott arra, hogy a felperes által jogcímekhez nincs kötve, és a keresetet a jogvita alapjául szolgáló jogviszony tartalma alapján kell elbírálni. Úgy ítélte meg, hogy az alperes olyan vagyoni előnyhöz, vagyongyarapodáshoz jutott a felperes rovására, amelynek a visszatérítését a jogviszony megszűnése folytán a felperes alappal kérheti. Ezért megállapította, az I. fokú bíróság, hogy az alperes a Ptk. 361. §, azaz a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles helytállni a felperessel szemben.
Az alperes a közbenső ítélettel szemben fellebbezett.
A Pécsi Ítélő Tábla a fellebbezést alaposnak találta. Megállapította, hogy az I. fokú bíróság lényeges eljárási szabálysértést követett el és rámutatott arra a bírói gyakorlatra, hogy akkor nem érvényesül a jogcímhez kötöttség, ha az egyébként alapos kereset jogcímének megjelölése hiányos, vagy a jogcím megjelölése helytelen, de a fél által előadott tények valósnak bizonyulnak, és a fél követelésének fennállását igazolja.
A jogcímhez kötöttség ebben az esetben nem akadályozhatja meg, hogy a fél az egyébként a közös követelést érvényesítse.
Más a helyzet azonban akkor, ha a kereset jogalapját a fél egyértelműen megjelöli és a per adataiból megállapítható, hogy ezt és csak ezt az igényt kívánja a másik féllel szemben érvényesíteni.
Ha a vita tárgya illetőleg a vita előkérdése elsősorban az, hogy a felperes követelése milyen címen megalapozott, akkor elsődlegesen arról kell dönteni, hogy a felperes által megjelölt jogcím megalapozott-e vagy sem, ebben az esetben pedig a bíróság kötve van a fél által megjelölt jogcímhez.
Az adott eset ilyen, mert az alperes sem a pert megelőzően, sem peres eljárás során nem vitatta azt, hogy a felperes elszámolási igénye meglapozott a vita az alperes kártérítési felelőssége fennállásával összefüggésben áll fenn.
A lényeges eljárási szabálysértés miatt tehát az Ítélő Tábla új eljárás lefolytatására kötelezte az I. fokon eljáró bíróságot.