Szomszédos ingatlanban okozott kár

Első- és másodrendű alperes 2000 májusában építési engedély iránti kérelmet nyújtott be nyolclakásos lakóépületre vonatkozó támfalgarázsok, támfalak létesítésére és végleges tereprendezést tartalmazó építési munkálatokra.

Az építésügyi hatóság 2000. augusztusában az engedélyt megadta. A felperesek fellebbeztek, de keresetüket a megyei bíróság elutasította. A nyolclakásos társasházat és nyolc garázst magában foglaló alperesi ingatlantól északra elsőrendű felperes egy körnapozós úszómedencét alakított ki 2002-ben, s övé a lakóház melletti, 3370 négyzetméteres beépítetlen telek is. A közművesített telekingatlanon gyümölcsfák vannak, a telek közvetlenül határos az alperesi és a harmadrendű felperesi ingatlannal, ezek körülölelik az elsőrendű felperes lakóházas ingatlanát. (Másodrendű felperes ingatlana a társasházzal szemben található, a 30 négyzetméteres épület hétvégi pihenésre szolgál; harmadrendű felperes lakóháza 1997-ben épült.)

A társasház ablakairól és erkélyeiről leginkább az elsőrendű felperesi ingatlanra, különösen a napozós úszómedencére nyílik jelentős mértékű rálátás. Másodrendű felperes ingatlanára a társasház udvarából nyílik kilátás, harmadrendű felperes lakóházát a társasházi lakások ablakaiból és erkélyeiről lehet belátni. A társasház és a garázsok a 2004. végén hatályba lépett rendezési terv előírásainak nem felelnek meg, ma már nem építhetnék fel ezeket. A felperesek szerint a társasház idegen épülettömb a környezetben, ráadásul a terület egyik legmagasabb tereppontján helyezkedik el, így különösen hangsúlyos a jelenléte.

A társasház átadása óta a gépkocsi- és személyi forgalom megnőtt, zaj- és légszennyezést eredményezett. Elsőrendű felperes az alpereseket egyetemlegesen 6 millió forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Másodrendű felperes egyetemlegesen 1 millió forint, harmadrendű alperesre vonatkozóan 3,5 millió forint kártérítést követelt. Az alperesek nem ismerték el a felperesi sérelmek túlnyomó részét. Az elsőfokú bíróság – 10 százalékos értékcsökkenést alapul véve – elsőrendű felperes javára 5 millió 50 forint kártérítés megfizetésére kötelezte felpereseket. Másod- és harmadrendű felperesek ingatlanaiban ugyancsak 10 százalékos értékcsökkenést állapított meg, 1, illetve 3,5 millió forint kártérítés megfizetésére kötelezte alpereseket. Az ítélet ellen az összes peres fél fellebbezett. A Pécsi Ítélő Tábla (Pf. II. 20276/2006.) álláspontja szerint olyan terjedelmű bizonyítást kellene lefolytatni, amely a másodfokú eljárás kereteit meghaladja, ezért hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. Az Ítélő Tábla nem osztja az alperesi álláspontot, miszerint elsőrendű felperes beépített ingatlanára – közös határ hiányában – nem állapítható meg szomszédjogi sérelem.

A Ptk. szomszédjogi rendelkezéseinek alkalmazhatósága kiterjed az adott ingatlannal ugyan közvetlenül nem határos, de a közelben lévő, zavaró hatást közös határvonal hiányában jól érzékelhetően kifejtő ingatlan tulajdonosaira. Tisztázni kell, hogy elsőrendű felperes mikor indította el a fürdőmedence- építéshez szükséges hatósági eljárásokat, s erről az alperesek mikor, milyen forrásból értesültek. E körülmények egybevetésével lehet állást foglalni abban, hogy az úszómedence használatából fakadó intimitásvesztés következményeit melyik fél milyen arányban tartozik viselni.

Forrás: Ingatlanpiac
2007. április 3.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.