XII.
5.Pf.20.026/2009
Fővárosi Ítélőtábla
Önkormányzat tulajdonában lévő útról csapadékvíz elvezetésének ingatlant érintő értékcsökkentő hatásai
A felperesek keresetükben az alperest 90 napon belül arra kérték kötelezni, hogy az alperes tulajdonában álló útról a csapadékvíz felperesi ingatlanra történő befolyását szüntesse meg. Kérték továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 16.140.000 forint elmaradt haszon és ezen összeg után 2005. július 1. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére. Kereseti kérelmüket a Ptk. 100. §-ára, illetve 339. §-ának (1) bekezdésére alapították.
Előadták, hogy 1 – 1 arányban tulajdonosai a budapesti, III. kerületi ingatlannak, amelyen egy ikerház áll mélygarázzsal. Az alperes mint tulajdonos csatornát építtetett, de az útburkolat helyreállítása során a régi aszfaltot nem bontották el, hanem a korábbi szintet megemelve, arra 10-15 cm-es aszfaltréteg került. A munkákat kiviteli és a csapadékvíz elvezetésére vonatkozó tervek nélkül végezték, megváltoztatták az út lejtésviszonyait, ennek következtében az út a felperesek ingatlana felé lejt, valamint az útpálya is magasabbra került. Ennek következtében a csapadékvíz a kapun és a garázsbejáraton keresztül az befolyik az ingatlanukra, a garázs elöntésének veszélye folyamatosan fennáll. Álláspontjuk szerint az alperes megszegte az 5/2004. GKM (I. 28.) rendelet 1. számú mellékletének 3.27., 3.3.3. és 3.9. pontjaiban írt vízelvezetésre vonatkozó kötelezettségét. Az ingatlan ennek következtében használhatatlanná vált, és a hasznosítására tett kísérletek eredménytelenek maradtak. Ezért 2004. július 1. és 2006. június 30. közötti időre elmaradt haszonként 16.140.000 forint káruk megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 90 napon belül a tulajdonában álló ingatlan felperesi ingatlannal határos részén a csapadékvíz elvezetését a 2006. július 7-ei szakvélemény 9. számú melléklete szerinti módon alakítsa át. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek 35.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy a le nem rótt kereseti illetékből 879.000 forint illetéket fizessenek meg az államnak külön felhívásra, míg a fennmaradó 21.000 forint illetékről megállapította, hogy az állam viseli.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 33. §-ának (1) bekezdés c) pontja alapján az alperes a közút kezelőjének minősül, akit a helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól szóló 5/2004. (I. 28.) GKM rendelet mellékletének 3.9. pontja alapján vízelvezetésre vonatkozó kötelezettség terhel. Ezt követően azt vizsgálta, hogy az alperes a csapadékvíz elvezetését megfelelően biztosítja-e. E szempontból azt irrelevánsnak minősítette, hogy a felperesek által épített rámpa jogszerűen van-e az alperes ingatlanára kiépítve, mert a szomszédjogi szabályok alkalmazása szempontjából a tényleges helyzetet kellett értékelni. A vízbefolyást a felperesi előadáson túl fényképfelvételek és szakértői vélemény, valamint helyszíni mérések is igazolták. A tényt alperes maga sem vitatta, csak azt a felperesektől eltérő okra vezette vissza. Tényként állapította meg viszont az elsőfokú bíróság, hogy a két ingatlan találkozásánál az alperes szükségtelenül zavarja a felpereseket azzal, hogy nem biztosítja ingatlanán a csapadékvíz megfelelő elvezetését. Az elsőfokú bíróság elfogadta a szakértő szakvéleményében leírt, a csapadékvíz elvezetése érdekében végzendő munkákat. Ezért a szakvéleménnyel egyezően kötelezte az alperest, hogy 12-15 cm kiemelkedésű szegélyt építsen az út mellett a 87/a. és 87/b. házszámú telkek közös mezsgyefőjétől a rámpa DNY-i szegélyvonala mellett az utcafronti telekhatárig. Továbbá 5-6 cm kiemelkedésű kiemelt szegélyt és sávos víznyelőt építsen az útburkolat szélén, azzal párhuzamosan a 87/a. házszámú telek gyalogos bejáratának DNY-i szegélyvonaltól kb. 10 m hosszon. A 44. házszámú telek kerítése és burkolatszél között építsen folyókát kb. 50 m hosszon, amit közúti terhelésre méretezett ráccsal fedett sávos víznyelővel vigyen át a K. utca nyomvonalába. A munkálatok elvégzésére a Pp. 217. §-ának (2) bekezdése alapján hosszabb teljesítési határidőt biztosított.
A kártérítés iránti kereseti kérelmet azonban a Ptk. 100. §-a és a Ptk. 339. §-a alapján megalapozatlannak találta, mert a kártérítés négy konjunktív feltételének fennállását nem látta bizonyítottnak. A szakértői vélemény alapján azt ugyanis nem látta megállapíthatónak, hogy az ingatlan hasznosításának elmaradása kizárólag az alperes jogellenes magatartásával állna okozati összefüggésben. Az ingatlan hasznosítás elmaradásának ugyanis számos más oka is lehet, így a kereslet-kínálat változásától, a kialakításhoz viszonyított magas árig. Ezért a felperesek kártérítés iránti kereseti kérelmét elutasította.
A másodfokon eljáró Ítélőtábla az ítéletet részben megváltoztatta és teljes egészében elutasította a keresetet.
Az elsőfokú bíróság megalapozottan bírálta el a felperesek keresetét a Ptk. 100. §-a és 339. §-ának (1) bekezdése alapján. A Ptk. 100. §-ra alapított kártérítési igény esetében ugyanis a jogellenességet az valósítja meg, ha a tulajdonos a szomszédait szükségtelenül zavarja. A Ptk. 100. §-ban meghatározott szükségtelen zavarás megállapítása azonban a kártérítési igény megítéléséhez nem elegendő, szükséges az is, hogy a szükségtelen zavarással okozati összefüggésben következzen be az érvényesített kár. A kár bekövetkezése esetén a károsult a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján érvényesítheti igényét. A felperesek keresetükben részben az eredeti állapot helyreállítását, részben a károkozó magatartás miatti vagyoni káruk megtérítését kérték. A perben feltárt adatok alapján azonban az okozati összefüggés fennállása nem bizonyított, illetve hiányzik.
A felperesek a használatbavételi engedélyt 1995. szeptember 26-án kapták meg, amely azonban nem terjedt ki a pinceszintre. A garázs, amelynek használhatatlanságát a felperesek az alperes károkozó magatartására vezették vissza, a pince szintjén van. A használatbavételi engedély rögzíti, hogy a pince szintre történő használatbavételi engedély kiadása előtt újabb bejárás szükséges. Mindebből az következik, hogy a garázs használhatóságának jogi akadálya van, a használhatatlanság az útépítéssel nem áll okozati összefüggésben. A felperesek megalapozatlanul hivatkoztak arra, hogy a Köztársasági Megbízott Hivatal másodfokú határozata megállapította, hogy a garázs jogszerűen épült. E határozat ugyanis a garázs visszabontására vonatkozó elsőfokú határozatot semmisítette meg, és az emiatt indult eljárást szüntette meg. A határozat 1992. november 9-én, még az építkezés alatt született, és nem használatbavételi engedély kiadásáról, vagy a rámpa építésének engedélyezéséről szól. Ennek folytán a vagyoni károk megtérítése iránti kereseti kérelem vonatkozásában az okozati összefüggés hiánya kizárja az alperes felelősségének megállapítását.
Az eredeti állapot helyreállítása iránti kereseti kérelem kapcsán azt kellett vizsgálni, hogy a felpereseket az útépítésből eredően többlethátrány érte-e. A szakértői vélemény maga is rögzíti, megfelelő adatok hiányában csak vélelmezni lehet, hogy az útépítés előtt a sávos vízelvezető és a folyóka megvédte a felperesek ingatlanát a vízbefolyástól. A felperesek csatolták az I. rendű felperes által 2003. április 17-én kelt és a B. Rt-nek írt levelet, amelyben 2 db esőterelő gát megrongálását sérelmezi. Ebben elismerte, hogy a vízterelők kiépítése előtt nagy mennyiségű víz folyt be a felperesi ingatlanra, amely miatt a biztosító nagy összegű kártérítést fizetett. Mindebből az következik, hogy a folyókával ellátott rámpa az útépítés előtt sem volt alkalmas a csapadékvíz elterelésére. A felperesek nincsenek abban a helyzetben, hogy e következtetéssel szemben bizonyítsák az általuk kiépített vízelvezető rendszer megfelelőségét, mert a közúton általuk kiépített rámpa megépítéséhez a közút kezelőjétől hozzájárulást nem kértek. Az 1988. évi I. törvény 39. §-ának (1) bekezdése szerint a közúthoz történő csatlakozást csak a közút kezelőjének hozzájárulásával szabad építeni. A (3) bekezdés szerint hozzájárulás nélkül létesített csatlakozás elbontását vagy átépítését rendelheti el a közlekedési hatóság. A 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet 7. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerint a kérelemnek tartalmaznia kell a vízelvezetés megoldását a csatlakozás térségében. Mivel ilyen kérelem nem került a felperesek által elismerten benyújtására, így nem lehet azt megállapítani, hogy az útépítés előtt a vízelvezetés ténylegesen megoldott volt, és nincs mihez viszonyítani a szakértő által vizsgált helyzetet, így nem ítélhető meg, hogy az útépítés a felperesi ingatlan csapadékvíz elvezetésében hátrányos változást okozott-e. Mindez azt jelenti, hogy az útépítéssel okozott hátrány bekövetkezése nem bizonyított, ezért az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kereseti kérelem sem teljesíthető.
| Fővárosi ítélőtábla | PDF letöltése |