Pokol Béla: A bírói hatalom

III. fejezet

Hatalommegosztás és bírói hatalom Magyarországon

A jelen tanulmány hivatkozott fejezete összefoglalja a szerző történeti áttekintését az 1989-es rendszerváltás utáni központi államszervezet változásairól, hatalmi súlyponteltolódásokról.

Pokol Béla egyben bemutatja a hatalommegosztás rendszerét más polgári demokráciákban és kielemzi az önálló bírói hatalom elméleti megfogalmazását követően annak gyakorlati megvalósulását.
A fejezet az alábbi alfejezetekre tagolódik:

– hatalommegosztás a modern pluralista demokráciába
– a rendszerváltás új államhatalmi rendszere Magyarországon
– hatalmi súlyponteltolódások az első kormányzati ciklusban
– önálló bírói hatalmi ág létrejötte
– kitekintés és értékelés

A) hatalommegosztás a modern pluralista demokráciában:

Anglia:

Az angol központi államszervezet a hatalom teljes egységén épül fel. A monarchikus államformát tartották meg, az államfő jogainak teljes kiüresítésével. Ugyanakkor a kinevezett kormányfő a parlamenti többségre támaszkodva a teljes államhatalmat megkapja a választási ciklusra.
Nincs ellensúlyozva a parlamenti többség kormányhatalmával szemben még a bírói hierarchia is bekapcsolódik a parlamentbe.

Amerikai Egyesült Államok:

Egyértelműen a hatalmi ágak elválasztását valósítja meg. Elkülöníti a végrehajtói illetve a törvényhozó hatalmat azzal, hogy mindkét vezetőről önállóan választással döntenek.
A bírói hatalom önálló hatalmi ágként jelenik meg, a bíróságok élé a szövetségi legfelsőbb bíróság áll.
A szövetségi bírák kinevezésük után elmozdíthatatlanok, megbízatásuk életfogytiglan szól, és az alkotmánybíróság ellenőrzése alatt áll.

Európa:

A XX. század közepéig a legtöbb kontinentális országban a hatalomgyakorlás pluralista pártválasztásokra épül, és parlamentális kormányzás alakul ki.
A bírói kar általában a Legfelsőbb bíróságban csúcsosodott ki ugyanakkor nem válhatott önálló hatalmi ággá, mert a mindenkori parlamenti többség kormánya az igazságügy miniszteren keresztül az igazságügyi szféra igazgatását és pénzügyi kezelését mindenhol kézben tartotta. A XX.század második felétől azonban az vált teendenciává, hogy a parlamentális kormányformává a hatalom megosztásának egyes elemeit igyekeznek beilleszteni.
A szerző kiemeli, hogy az alkotmányos szóhasználat a régióban nem a hatalmi ágak szétválasztása hanem a hatalom megosztás.

B.) a rendszerváltás új államhatalmi rendszere Magyarországon

Több elképzelés volt arra nézve, hogy 1989.-rendzserváltást követően milyen módon kellene működnie a kádári egypártrendszer felszámolásának.
Voltak olyan nézetek, amelyek a többpártrendszer Európában megvalósuló modelljét, volt olyan, aki a kétkamarás parlamentbe gondolkozott, de az idősebb politikuscsoportok eszményképe a köztársasági államformáról szóló 1946.I. törvény modellje szerinti irányvonal is megfogalmazásra került.
Az 1990. tavaszi első parlamenti választások előkészítéseként elkészült az alkotmány, amelynek középpontjában az Országgyűlés által gyakorolt hatalom állt, de a kétharmados széles alkalmazás miatt a többségi kormányzás korlátok közé szorult, másrészről az Alkotmánybíróság széles ellenőrzési joga az Országgyűlés törvényhozása felett további ellensúlyt emelt be a parlamentáris kormányformába.

C.) hatalmi súlyponteltolódások az első kormányzati ciklusban

a.) az első kormányzati ciklus:

Az alkotmánybíróság döntésében megjelenik a hatalmi ágak megosztásának az elve, mint a magyar államszervezet legfontosabb szervezeti és működési alapelvének (31/1990-es valamint a 16/1991.-es AB határozat) deklarálása, 1993.-ban megszületik s jegybank törvény amely rögzíti, hogy a pénz feletti rendelkezés lényegében kiesett a kormány és a pénzügyminiszter kezéből. Létrehozzák az ombudsman intézményét is, amely szintén ellenőrzési feladatokat lát el az alkotmányos alapjogok megvalósulásának szolgálatában.
A korábbi politikai elit, amely egyben szakmailag képzett társadalmi elitet is jelentett továbbra is kezébe tartotta a társadalmi erőforrások feletti rendelkezést bár kis mértékben a politikában alul maradtak ugyanakkor a privatizáció során tulajdonosokká váltak.
Az első kormányzati ciklus néphangulata, amely a felelősségre vonást illetve eltávolítást fogalmazta meg részben valósulhatott meg a fentebb részletezett okokból.
Ami világgossá vált, hogy intézményrendszert igen, társadalmi elitet képtelen volt váltani az ország.

D.) önálló bírói hatalmi ág létrejötte

A rendszerváltást megelőzően 1991.-ig gyakorlatilag nem beszélhetünk független bíróságokról hiszen a kinevezésben a kormány igazságügy miniszterének volt.
Az 53/1991 Ab döntés fogalmazza meg, hogy :
„a bírói hatalom, amely a magyar parlamentális demokráciában elválik a törvényhozó és végrehajtó hatalomtól „
A 28/1995 Ab határozat szerint a hatalmi ágak elválasztásának elvébe ütközőnek minősíti azt a költségvetési megoldást, mely a bíróságok büdzséjét az igazságügyi tárca fejezetébe illeszti be, és annak gazdája a pénzügyminiszter.

Az új bírósági törvényi szabályozás 1997.végére jött létre az a megoldás, amely leszakítja a kormány igazságügyi minisztériumától és az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsba futtatja össze a bírói kart.

Azt is le kell szögezni, hogy a bírói hatalom független –Európában Olaszország és Spanyolország mellett – a legnagyobb önállósággal bír ugyanakkor tényleges hatalmi szereppel nem bír nem játszik szerepet a mai államhatalmi szereplők között.
A bírói kar erősen törvényszöveg függően minősíthető ítélkezése is alátámasztja, hogy az abba való beleszólás gyakorlatilag lehetetlen.
Kizárólag a Legfelsőbb bíróság elnökének megválasztása marad az Országgyűlésnél tényleges ellenőrzést az ő munkája felett sem tud gyakorolni a mindenkori kormányzat. A bírák kinevezése, mint a bírósági vezetők kinevezése az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jogosítványa.
Az ügyészség a nyugat-európai országokban a kormány alá van rendelve és a mindenkori jogpolitika része a büntetőpolitika alakításában.
Magyarországon az első Kormányzati ciklusban az Országgyűlés alá rendelve működhetett az ügyészség, a második korményzati ciklus 1994-1998 között indul meg a törekvés az ügyészség kormány alá rendelésének.
Az 1998. választások keresztühúzták ezen törekvéseket és mégiscsak kormányváltásra került sor, de a téma továbbra is politikai viták valamint a médiumok kereszttüzében áll.

Kitekintés és értékelés

A hatalmi átrendeződés teljes intzéményesített és jogi háttérrel megvalósult Erurópában szokatlanul magas fokon. Ez megjeelnik az Alkotmánybíróság ellenőrzési jogkörében a parlamenti többság felett, az ombudsman intézményeiben valamint a független bírói karban.
Az ügyészi hierarchia kormánnyal szembeni ellensúly szerepe hasonlóan adott.
A bírói hatalom ki van téve annak, hogy egy lazább ítélkezési gyakorlattal válhat önálló hatalmi küzdőtérré is.
A szerző arra az álláspontra helyezkedik, hogy miután a hatalmi ágak megosztása már megszilárdult a magyar központi állami szerveződésben, így annak radikálisabb megváltoztatása ellen hat és a jövőben is ezzel a hatással jár majd mindegyik kormány esetében.
Ez megakadályoz sok szükségszerű változást, de a társadalmi stabilitást szolgálja.
Rámutat a szerző arra is, hogy a választásokon alapuló rendszerben egy kormányzati ciklusra valamely hatalmi elit megkapja a kormányzást ezáltal „mindent visz” ugyanakkor éppen a hatalmi ágak megosztása iktatja ki, hogy nagyobb változtatásokra kerüljön sor.
Tulajdonképpen tehát a satus quo elve, ami a széttagolt állami szerveződésen alapul minden uralkodó elitnek elfogadható.
A rendszerváltás tehát részlegesen valósult meg és inkább nevezhető intézményi rendszerváltásnak, amelyben elmaradt a társadalmi elit nagyfokú cseréje.

Összefoglalás:

A szerző a könyvének ezen fejezetében, többször visszatér arra az alapkérdésre, hogy elemezze a rendszerváltás éveiben bekövetkező társadalmi és politikai változásokat.
Többször megemlíti azon sarokpontokat, amelyek az intézményi rendszerváltás bekövetkezését alátámasztják illetve azon folyamatokat, amelyek ezt megvalósították.
A könyv szerzője részletesen elemzi a rendszerváltás egy kormányzati ciklusát majd ezt követően megemlít az azt követő évekből az intzéményi rendszerváltást elősegítő lépéseket azonban részleteiben nem mélyül el.
A hatalmi ágak elhatárolása tekintetétben külföldi példákat hoz fel, külön részletezve a bírói hatalom helyét és szerepeét az egyes országok államhatalmi berendezkedésében.
A könyv szerzője arra az állápontra helyezkedik, hogy a társadalmi elit cseréjének elmaradása ugyan akadályozza a változtatásokat ugyanakkor a társadalmi stabilitáshoz vezet.
Talán Antal József szavait magyarázza aki akkérnt foglalt állást, hogy :Kérem tetszettek volna forradalmat csinálni. Most tehát hogy elmaradt a forradalom gyakorlatilag nem cserélődőtt ki a társadalmi vezető elit tehát mintegy a kialalkult rendszer elfogadását magyarázza.
Pokol Béla nem fejti ki munkájában azt, hogy milyen változások maradtak el, melyen változások lennének szükségszerűek, egyátalán lehet –e valóságos rendszerváltozásról beszélni önmagában a meglévő intézményi változások meglétével?
Álláspontom az, hogy a társadalmi status quo a hatalmon lévő szereplők között egyrészről előre viszi a társadalmat másrészről viszont éppen hogy nem.
A rendszerváltás alapvetően gazdasági okokra volt visszavezethető, az intézményi változást nem a társadalmi igény – mint pl. anglia vagy francia ország – idézte elő nem szerves fejlődés eredménye volt, hanem külföldi példákból elméleti jogtudósok által meghatározott váz alapján lett ráhúzva a magyar államhatalomra. Gyakorlatilag az azt mozgató erők nem változtak, a gazdaságban meglévő szerepvállalásuk ugyannakkor nőtt.
Egy társadalmi berendezkedés biztosításának alapfeltétele, hogy a gazdaság illetve a hatalom felépítés biztosítását stabil és a rendszertől függetlenül műkődő teljesítőképesség gazdaság biztosítsa.
Miután az állam kivan szolgáltatva a külföldi valamint a magyar nagytőkének amely vagy egyik vagy másik párt oldalán lobbiz érdekei mellett, nehezen lehet elvonatkoztatni a jogalkotásban attól, hogy milyen befolyásnak van kitéve.
Illuzió azt állítani, hogy a jelenlegi társadalmi elit mellett a korábban kialakuló kapcsolattrendszer –amely a kádár rendszert fenntartotta és működtette – az intézményrendszertúől függetlenül ne hasonló alapokon működtesse a jelenlegi hatalmi ágakat.

Véleményem az, hogy még több generációnak kell kinőnie ezen intézményrendszer alkalmazásán, hogy ne a korábbi alapokon nyugvó megoldási módok szerint alakuljon a hatalmi ágak működtetése.

Budapest, 2008. január 30.

Dr.Izsák Orsolya

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.