Hogyan kell meghatározni a vállalkozói díjszabásokat

A félbemaradt építmények elkészítéséért a vállalkozóknak járó díjat a vállalkozási szerződés alapján elvállalt össz-műszaki tartalom és a ténylegesen elért műszaki készültség egymáshoz viszonyított százalékos arányának meghatározásával, továbbá ennek a vállalkozási szerződésben szereplő átalánydíjra való vetítésével kell kiszámítani.

 Meg kell határozni, hogy a vállalkozó költségvetési számításai alapján mennyi a részarányos költségvetési fokhoz igazodó, a kikötött átalányárból és az elvégzett munkára eső hányad. A félbemaradt létesítmény felett nem szerez tulajdonjogot a vállalkozó, ezért az el nem készült építmények forgalmi értéke a vállalkozói munkavégzés szempontjából közömbös. Amennyiben a vállalkozási szerződés jogi személyek között jött létre, a túlfizetett vállalkozói díj tekintetében a visszafizetési kötelezettség a vállalkozó gazdálkodó szervezetet terheli, és nem a társaság nevében eljárt, egyébként esetlegesen bűncselekmény elkövetésével is gyanúsítható természetes személyeket. Egy bíróság ügyben a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban azt a jogkérdést kellett eldöntenie, hogy ráutaló magatartással létrejön-e a vállalkozási szerződés a megrendelő által megjelölt áron, ha a vállalkozó azt szóban ugyan nem fogadja el, de a felkínált munkát elvégzi; más szóval, lehet-e a szerződő felek között a helyben szokásos piaci ár alapján elszámolni, ha a felek eltérő szerződési árat jelöltek meg.

A Legfelsőbb Bíróság a fenti jogkérdés eldöntésénél abból indult ki, hogy a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződés létrejöttekor a vállalkozó a munka elvégzésére, a megrendelő pedig a díj kifizetésére vállal kötelezettséget. A megrendelő díjkikötése esetén a vállalkozó mérlegelheti, hogy a felajánlott díjért elvégzi-e a munkát. Erre tekintettel a szerződés megkötésekor a megrendelő van abban a pozícióban, hogy döntsön, elfogadja-e a vállalkozó árajánlatát vagy sem. A perbeli esetben azzal a szóbeli kijelentéssel, hogy a felperes nem fogadja el az alperes által megjelölt árat, nem nyert jogosultságot az ár egyoldalú meghatározására. Miután a felperes elkezdte a munkát, majd körülbelül 40 alap feltöltése után, amikor kérdésére az alperes maximum 1900 forint/köbméter árat ajánlott, a munkálatokat tovább folytatta. A vállalkozó magatartását az ár elfogadásaként kell értékelni, a szerződést tehát a megrendelő ajánlatában szereplő áron létrejöttnek kell tekinteni. A perbeli szerződés megkötésekor már nem voltak érvényben kötelező hatósági építőipari árak, ezért helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy az ár a felek szabad megállapodásának tárgya, és a jelen esetben az ár kérdésében nem volt szükség a szakértői bizonyítás lefolytatására. Szükséges megjegyezni, hogy a BH1996. 584. jogeset eltérő tényállású ügy volt, mert abban a vállalkozó árat nem közölt, csak annyit mondott, hogy „nem fogunk összeveszni”. Általános érvénnyel kimondható, hogy a vállalkozási szerződés ráutaló magatartással történő létrejöttének megállapítása esetén a bíróság a vállalkozói díjat csak olyan összegben állapíthatja meg, amely a felek szerződési nyilatkozataiban is szerepelt. A piaci átlagár megállapítására csak a felek ilyen tartalmú nyilatkozatai alapján kerülhet sor.

Forrás: Ingatlanpiac
2006. augusztus 1.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.