Az Európai magánjog fejlődése a német területeken
Az évfolyamdolgozat tárgya a hallgató által kiválasztott európai térségben a magánjog fejlődését érintő változások bemutatása. Az ismertetésre kerülő terület szabadon választható.
A német nyelvterület azért lett a jelen dolgozat témája, mert a magyar magánjogi jogfejlődésre –mint a kontinentális jogrendszerhez tartozó – jelentős hatással voltak a német területeken kialakuló és átvezetésre kerülő jogfejlődés irányai. A magyar jogtörténet gyökerei fellelhetők a bizánci valamint az ősi jog mellett, a római jog valamint a német területek jogának alkalmazásában is, amely meghatározta végül a jelenleg kialakult és alkalmazandó magyar jogrendszer alapjait.
Német területek
A magyar jogrendszer gyökereinek megértéséhez, legelőször a dolgozat készítője áttekinti azokat a főbb történelmi momentumokat, amelyek a közép-európai térség hatalmi viszonyainak változásával párhuzamosan elősegítették a jogalkalmazási gyakorlatok átvételét.
I. Ottó 962-ben meghódította Itáliát, s a pápával római császárrá koronáztatta magát, létrehozta a Német –Római Birodalmat. A pápaság függő helyzetbe került a császárságtól azonban a XI. században elkeseredett küzdelmet kezdett a világi uralom megszerzéséért. Bár a wormsi konkordátum keretében (1122 ) ideiglenesen békét kötnek azonban a csatározások az 1356-ban kiadott német aranybulla kiadásig fennálltak amikor is a legfőbb hatalmat a császárság kezéből a hét választófejedelem kezébe juttatják.
Iustiniatusi jog hatása:
A XII. XIII. században már fellelhetőek a római jog normái, ami többek között arra vezethető vissza, hogy a császárság és a pápaság küzdelme részben jogi síkon folyt, és így ez a római közjogra jelentős hatással bírt.
Valamint jelentkezett egy olyan tudományos irányzat, amelyeket a gloszátorok tanítványai hoztak be a német területekre. Nem véletlen, hogy a XII. századi egyházi bíróságok gyakorlatában is ez érvényesült. A középkori Németországba a iustiniatusi jog fokozatosan hatolt be, majd a XV században nyert általános érvényt.
Ugyanakkor csak a XV század második felében kezdték bevezetni szubszidiárius jogként s városi, illetve tartományi jogok mellett.
Ezt a folyamatot tetőzte be tulajdonképpen a wormsi birodalmi gyűlésen 1495-ben elfogadott birodalmi bírósági rendtartás, amely a birodalmi és közös jognak kisegítő jogként való alkalmazását rendelte el, arra az esetre, ha a perekben sem a városi, sem pedig a tartományi jog nem nyújt szabályozást.
Végül is a különböző szemléletmódú jogrendek párhuzamos használat után, a glosszált iustiniatusi jog nyert alkalmazást a gyakorlatban, tekintettel arra, hogy nem nyújtott megoldást a feudális szokásjog a fejlettebb magánjogi szabályok alkalmazására.
Az 1495.-ös recepció az alábbi jogforrásokra terjed ki:
a) a iustiniatusi törvénykönyvek a hozzájuk kapcsolódó glosszákkal,
b) a novellák latin fordítása,
c) I Frigyes (1152-90) és II .Frigyes (1212-50) német-római császárok törvényei,
d) a Szent–Római Birodalom néhány többi uralkodójának törvényei és a longobárd jogot tartalmazó kódexe.
Ezek szerint tulajdonképpen ez a recipiált római jog maradt érvényben egészen az újkori törvények megjelenéséig, azaz
a) Bajorországban: a Codex Maximilianeus Bavaricus Civilis (1756)
b) Poroszországban: az Allegemeines Landrecht für die PreuFischen Staaten (ALR)(1794)
c) Szászországban: a szász polgári törvénykönyv (1863)
d) az egész német császárság területén: a birodalmi Polgári Törvénykönyv (BGB) (1900)
A.) Bajorország
A Német hirodalom déli részében: két részből áll: a keleti nagyobb, a Rajnán inneni részből és a nyugati kisebből, a Rajnai-Pfalzból. Az előbbi határos Hessen-Sassau porosz tartománnyal, Szász-Weimarral, Szász-Meiningennel, Koburg-Gothával, ifj. Reuss fejedelemséggel, a szász királysággal, Csehországgal, Felső-Ausztriával, Salzburggal, Tirollal, Vorarlberggel, Württemberggel, Badennel és Hessen-Darmstadttal.
Bajorország az 1870. versaillesi szerződés és az 1871. birodalmi alkotmány szerint a Német birodalom tagja; bizonyos kiváltságos jogok azonban biztosítva vannak számára; külön hadi kormányzata van, posta- és táviróügyeit önállóan igazgatja és a vasutügyek tekintetében a független a birodalmi kormánytól.
Bajorországban, II. József Miksa (1811-1864.)uralkodása alatt lépett hatályba a bajor magánjogi kódex, amit kizárólag Wigulaus Xaverius Aloysius von Kreittmayr szerkesztett. A kódex kidolgozásakor a gaiusi instituciorendszerre támaszkodott.
A magánjog anyagát az alábbi négy könyvbe foglalta. Személyi jog, dologi jog, öröklési jog, kötelmi jog.
A törvénykönyv tükrözi a lokális jogok, valamint a szokásjogok hatását. Még a kánonjog egyes intézményei is szabályozásra kerültek. Ugyanakkor a kánonjogot, mint önálló jog forrását mellőzve, azon részeket amelyek utaltak rá, hatályon kívül helyezték.
Bajorországban ez a kódex szubszidiáriusan érvényesült, mivel számos helyen a helyi statutumokat – a magánjogi kódex hatályba léptetése után – továbbra is alkalmazták.
Ehhez a szerző Krettmayr ötkötetes kommentárt szerkesztett, amelyet a gyakorlatban szinte törvényerejűnek tekintettek.
B) Poroszország
Poroszország az 1850 jan. 31-iki alaptörvény szerint alkotmányos monárkia, amelyben a törvényhozó hatalmat a király és az országgyülés közösen gyakorolják. A Keleti-tenger, Mecklenburg, Dánia, az Északi-tenger, Oroszország, osztrák császárság, szász királyság, a türingiai államok, Bajorország, Hessen, Elzász-Lotaia, Belgium és Németalföld közt. Brandenburg körül fekvő nagyobb tömegén kivül 42 kisebb része más német államok közé van ékelve és más német államokból 16 részt fog körül.
A 19187 szakaszból álló Allegemeines Landrecht für die PreuFischen Staaten nem korlátozódott csupán a polgári jog kodifikálására. Az ALR a természetjog produktuma volt: főbb szerzői, Johann Heinrich Casimir von Carmer és Carl Gottlieb Svarez, akik a természetjogi iskola elkötelezett hívei voltak. Ebben a főként természetjogban gyökerező, minden jogterületet szabályozó kódexben alig lelhető fel római jogi elem.
C) Szászország
A német birodalomhoz tartozó Türingiában fekvő hercegség, amely Meiningen s Hildburghausen hercegségekből, Saal feld fejedelemségből, Camburg grófságból és Kranichfeld uradalomból áll. A hivatkozott törvénykönyv az abszolutizmus korában kerül megalkotásra. Az alkotmányos idők kezdetét a Szászországban örömmel üdvözölték, abban a reményben, hogy egy alkotmányos Nagy-Ausztriában minden nemzetiség talál tért szabad fejlődésére. E reményben vettek részt az 1863-64-iki nagyszebeni országgyülésben és a bécsi Reichsrathban. Midőn 1865-ben az unió kérdése újra fölmerült, a többség aggályait el nem hallgatta, de miután az unió létrejött, annyival is inkább elismerte az új törvényt, mivel e törvény (1868. XLIII.) a közigazgatási autonomiát és a szászföld területi egységét éppúgy fenntartja, mint az erdélyi vallástörvényeket, azaz az evangélikus országos egyház autonomiáját.
Említést teszünk a „kis Savignynak” nevezett szász Polgári Törvénykönyvről is, amelynek szerkezete a pandektarendszert követi.
Ez 2620 cikkelyből álló kódex, amely a következő öt könyvre tagolódik: általános rész, dolgi jog, kötelmi jog, családi jog és a gyámság joga valamint öröklési jog ez a struktúra elég erőteljesen hatott a BGB szerkesztőire is.
A szász polgári törvénykönyv előkészítésével egyidejűleg a Német szövetség tagállamaiban igény mutatkozott arra, hogy legalább a kötelmi jogot próbálják meg össznémet szinten szabályozni.
A szövetségi gyűlés, ami nem más, mint a szövetség törvényhozó szerve 1862-ben határozatot hozott arról, hogy a kötelmi jogviszonyokat egységes törvénykönyvben kell szabályozni. Ez elsősorban annak hatására történt, hogy 1861-ben elfogadták a német kereskedelmi törvénykönyvet.
A szövetségi gyűlésen résztvevők között vita alakult ki, a további törvényjavaslatok során, és végül Ausztria és Poroszország között kialakult háború következtében a Német Szövetség feloszlott. (1866)
A már említett törvényjavaslat tartalmazta a kötelmi jog általános és különös részét például, magába foglalta az akaratnyilvánítás doktrináját vagy a képviselet intézményét.
D) Az egész német császárság területén
A magánjogtudomány az újkori Németországban a humanistákkal kezdődő tudományosság és a hatályos ius commune művelésének kettős jegyében bontakozott ki.
A következő fejlődési szakaszokat tudjuk megkülönböztetni egymástól:
1.1) a usus modernus pandectarium,
1.2.) a természetjogi iskola,
1.3) valamint az ebből kifejlődő pandektisztika irányzata.
1.1.) a usus modernus pandectarium
A XVI századtól kezdve a Szent Birodalom német tartományaiban kialakul egy gyakorlati irányzat a digeta illetve Pandectae amit pandektajognak nevezünk.
Tulajdonképpen a német praktikusok irányzata teremtette meg a pandektisztika alapjait akik közé tartozott Esaias Freiherr von Pufendorf, L.Böhmer és Ch Glück is sok más mellett.
1.2.) a természetjogi iskola
A természetjogi iskola a feltörekvő polgárság politikai és jogi követelésit öltöztette tudományos köntösbe. Igazából a XVIII században került előtérbe Európában ezen irányzat, ami a római jog örökségének félretételét hirdette, és a jogi szabályozást a „természetből” levezetett elvek szerint törekedtek kialakítani. A usus modernus pandectárium jogtudósaira a XVII. és a XVIII. században jelentős mértékben hatott a természetjogi iskola, amelynek kiemelkedő németországi képviselője Christian Thomasius volt, aki a római jog intézményeit a természetjoggal törekedett összhangba hozni. Christian Wolf hatására, aki ugyancsak hallei professzor volt a XVII. században, mint természetjogot oktatták a római jogot a legtöbb német egyetemen.
1.3) valamint az ebből kifejlődő pandektisztika irányzata.
A XIX századi Németországban igen magas színvonalat ért el a klasszikus ókortudomány és a jogtudomány művelése. Ekkor alakult ki a történeti-jogi iskola, amely a jogot és a történelmi hagyományok tiszteletben tartását hangsúlyozta oly módon, hogy közben konzerválni kívánta a feudális maradványokat is.
A glosszátorok és a kommentátorok tudományos rendszerét a gaiusi és az iustinianusi a személyek, a dolgok és a keresetek jogát tárgyaló institutio rendszer jellemezte.
Puchta és Savigny –akik a XIX században kialakuló történeti-jogi iskola képviselői voltak – dolgozták ki részletesen a pandektarendszert. Puchta által felállíott pandektarendszer a következő tagolást állította fel: a négy részből álló általános rész, ezt követte a dologi jogi, kötelmi jog és végül a családjogi rész a tankönyvet az öröklési jogi rész zárja le.
Az általános rész a következőképpen tagolódik: általános rendelkezések, azaz jogi norma a jogviszonyok, a jogi normák alkalmazása, végül a személyiség joga.
Két évvel Puchta tankönyvének megjelenése után jelent meg Savigny munkája.
Ebben kerül bemutatásra a pandektarendszer végérvényes szerkezetében: a) általános rész b) dologi jog c) kötelmi jog d) családi jog e) öröklési jog.
Az eljárásjog a pandektatudomány szempontjából már önálló jogágat képezett.
Savigny több követőjénél már elvált egymástól a historikus és dogmatikus irányzat. a) a jogtörténeti irány b.) a fogalmi jogtudomány iránya.
A német kereskedelmi jog egységesítése a törvényhozás és a joggyakorlat útján inspirálta a jogtudományt, a pandektisztika térhódítása nemcsak a magánjogi, hanem a közjogi gondolkodásban is kimutatható.
A pandektisztika fejlődésében mérföldkőnek számított a német birodalmi Bürgerlisches Gesetzbuch (BGB). A BGB előkészítő munkái 1874-ben kezdődtek meg. 1888-ban a tervezetet az indokolással együtt a törvényhozás nyilvánosságra hozta. Több tervezet készült és végül a BGB kihirdetésére az Einführungsgesetz kíséretében együtt 1896. augusztus 18.-án került sor. II.Vilmos császár (1888-1918) kifejezett óhajára a BGB 1900.január 01.-jén lépett hatályba.
Einführungsgesetz 218 cikkelyből áll. Tartalmát tekintve több jogterületet így a nemzetközi magánjogot szabályozta. Több cikkelyben (35. és 218.) rögzíti a kodifikációs elvet.
A 2385 paragrafusból álló BGB első könyve (1-240 §) az általános részt, a második könyv (241-853§) a kötelmi jogot, a harmadik könyv (854-1296 §) a dologi jogot, a negyedik könyv (1297-1921 §) a családi jogot, az ötödik könyv ( 1922-2385 §) pedig az öröklési jogot szabályozta. Az általános részben található többek között a természetes és jogi személyekre vonatkozó szabályozás, a dologosztályozás, a jogügyletekre vonatkozó részletes szabályozás, valamint az elévülésre és a jogok gyakorlásával kapcsolatos rendelkezések.
A BGB-ben találhatóak az un generálklauzulák, amelyek nem közvetlenül, a hatálybalépést követően jutottak kiemelkedő szerephez a jogalkalmazásban. A BGB hatálybalépésével megszűnt a pandektajog élő hatályos jognak lenni.
A pandektarendszerre épülő kódex megalkotása a német jogtudomány kimagasló teljesítménye volt, amely nemcsak közvetlenül, de a BGB-n keresztül közvetve is jelentős befolyással bírt a kontinentális és több tengerentúli jogrendszer fejlődésére.
Az egykori Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) annak megalakulása után (1949) a magánjog forrása továbbra is a BGB maradt.
A szocialista típusú Polgári Törvénykönyv 1976. január 01.-jén lépett hatályba.
A törvénykönyv mindösszesen 480 szakaszból állt és a BGB-vel szemben a főképpen Savigny által a római jogi források sajátos értelmezése alapján kidolgozott absztrakciós elvet a tulajdon-átruházás körében nem követi.
Egyes intézmények szabályozásánál a római jogi hagyományok hatása kimutatható.
Külön került továbbá kidolgozásra a munkajogi valamint családjogi kódex is. A BGB hatálya Németország 1990-ben bekövetkezett újraegyesítését követően kiterjed az egykori NDK területére is.
A BGB 2002-ben átvezetésre kerülő reformjai elsősorban a kötelmi jogot módosítják, de azt állítani nem lehet, hogy csak is kizárólagosan azt érintette volna.
A módosítások legtöbbször nem új jogintézmények bevezetését jelentik, hanem az EU jogharmonizációval kapcsolatban álló, a jogtudomány és joggyakorlat által indokolnak tartott változásokat tartalmazza.