Cselekvőképtelenség gondnokság alá helyezés nélkül

2001.XI.1-től lépett hatályba a Ptk. módosítása amelyben szabályozásra került a gondnokság alá helyezés nélküli cselekvőképtelen. A cselekvőképesség kérdése a felek között létrehozandó szerződések lényeges kérdése hiszen amennyiben cselekvőképtelen írja alá a szerződést az érvénytelen.

A cselekvőképesség csak azt illeti meg, aki az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik. Figyelemmel arra, hogy a ténylegesen cselekvőképtelen állapotú személyeknek csak egy része áll gondnokság hatálya alatt, nagy a jelentősége annak, hogy a törvény milyen jogkövetkezményeket fűz a cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozathoz.

A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés szabályától eltérően – nem nevesít feltételként egyetlen egészségi okot sem, amelyre visszavezethetőnek kell lennie a belátási képesség teljes hiányának A belátási képesség teljes hiányának fennállása esetén ezért e rendelkezéseket kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy ténylegesen mi – pszichés állapot, szellemi fogyatkozás, szenvedélybetegség, gyógyszer-, kábítószer-, alkoholfogyasztás, vagy pl. altatás következtében előállt bódult állapot stb. – idézte azt elő.

A belátási képességnek csak a teljes hiánya eredményez cselekvőképtelenséget. A belátási képességnek nem csak a tartós, de átmeneti – azaz a jognyilatkozat tételekor fennálló – teljes hiánya is a cselekvőképtelenség megállapítására vezet.

A gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen személy jognyilatkozatára annak semmisségét mondja ki. A cselekvőképtelen személy által kötött szerződés, illetőleg az egyoldalú nyilatkozat semmisségének megállapításához külön eljárásra nincs szükség, az érvénytelenségre bárki határidő nélkül hivatkozhat.

A jognyilatkozatot akkor nem lehet semmisnek tekinteni, ha annak tartalmából és a körülményeiből az következik, hogy a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna annak megtétele. E körben a bíróságnak gondosan kell mérlegelnie a jognyilatkozat tartalmát és a megállapodás körülményei alapján azt, hogy a szerződés (egyoldalú jognyilatkozat) a fél érdekeit tekintve indokolt-e. A fél érdekei körében kell vizsgálnia a bíróságnak azt is, hogy a nagykorú a jognyilatkozat tételekor szükségleteit helyesen mérte-e fel, azaz ilyen szempontból is indokolt volt-e az egyébként ésszerű feltételek mellett kötött ügylet létrehozása.

A cselekvőképtelen által megkötött, csekély jelentőségű és már teljesített szerződés ténye megalapozhatja azt a következtetést, hogy annak megkötése a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna.

Végül megjegyezzük, hogy előfordul, hogy a bíróság az előtte folyamatban lévő perben észlel olyan körülményeket, amelyek arra utalnak, hogy a gondnokság alá nem helyezett fél cselekvőképességgel nem rendelkezik (pl. nem képes felfogni a keresetlevél tartalmát). A polgári eljárásjog szabálya szerinti cselekvőképesség hiánya a perbeli cselekvőképességet is kizárja a bíróság a felek perbeli cselekvőképességét – ha e tekintetben kételye merül fel – hivatalból köteles vizsgálni. Ha adatok merülnek fel arra, hogy a félnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik, akkor a bíróságnak kirendelt ügygondnok részvétele mellett kell az eljárást folytatnia. A BH1996. 465. eseti döntésben rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a gondnokság alá helyezés nélküli cselekvőképtelenség állapotának megállapításához az igen széles körű bizonyítási eljárás keretében vizsgálandó. E körben az orvos szakértő meghallgatása általában nem elegendő akkor, ha nincs lehetőség az érintett személy megvizsgálására. Az ilyen szűk körű bizonyítási eljárás megalapozatlanságot eredményez. Kétségtelen tény az is, hogy van olyan tartalmú bírósági határozat, amely a halál beálltát követően kirendelt igazságügyi szakértői véleményre alapozza a szerződő fél cselekvőképtelenségének a megállapítását.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.