A Szegedi Ítélőtábla GF.I.30 424/2003 ügye mutat rá a következőkre a szerződési szabadság elvéből következik, hogy a felek szabadon bocsátkozhatnak szerződési tárgyalásokba és nem tartoznak felelősséggel a megállapodás elmaradásáért.
Az egyik fél részéről a szükségleti igényről nyújtott tájékoztatás, és a másik fél részéről a közölt igények teljesítésére való felkészülés- akkor is, ha nagyobb anyai ráfordítást eredményez – olyan üzleti kockázat, ami a kötelezett terhére esik, és a szerződés létrejöttének hiányában nem hárítható át a másik félre. A szerződéskötés elmaradása miatt a Ptk 6 § alapján kárigény kivételesen csak akkor érvényesíthető, ha a megrendelő szándékosan hozza a kötelezetett abba a helyzetbe, hogy költekezett majd pedig ésszerű indokok nélkül tagadja meg a szerződéskötést. Az a fél aki a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeivel ellentétesen bocsátkozik szerződési tárgyalásokba vagy szakította meg azokat köteles a másik jóhiszemű fél ebből eredő kárának megtérítésére.
Az ítélőtábla döntésével érintett ügyben a peres felek egymással szerződéses kapcsolatban álltak. Alperes szenet vásárolt felperestől majd eseti megrendelések alapján felperes részére fuvarozási tevékenységet végzett. Az alperesnek nagyobb összegű vételár hátraléka állt fenn felperessel szemben amelyet a perben érvényesített, ezen tartozását alperes nem is vitatta.
Ugyanakkor olyan tartalmú levelezés is folyt a felek között amelyben felperes célzást tesz arra, hogy egy nagyobb mennyiségű szén szállítás fogadásánál annak szállítására tesznek megrendelést alperesi cégnél.
Az alperes ennek hatására beruházásként eszközöket –gépkocsikat vásárolt- lemondott más megrendeléseiről.
A felek között a fuvarozásra vonatkozó szerződés nem jött létre.
Az alperesnek a szerződés megkötésének elmaradása kárt okozott, amely kár összeget kérte beszámítási kifogásként majd ezt követően viszontkeresettel érvényesíteni a perben.
Alperesi álláspont szerint az ajánlatot amelyet írásban tett a felperes alperes elfogadta- a korábbi évek gyakorlatának megfelelően- ez alapján tehát felperest kötötte volna a fuvarozás alperesi cégtől való megrendelése.
A perbeli esetben az eljáró bíróság nem látta megalapozottnak azon alperesi érvelést, hogy konkrét ajánlatot tett volna felperes alperes felé.
Az indoklásában rámutatott a bíróság, hogy a szerződéskötést megelőzően a lehetséges szükségleti igényre vonatozó tájékoztatás nem jelent szerződési kötelezettséget a szállítóval szemben hanem lényegében segítségnyújtás ahhoz, hogy a kötelezetti pozícióban lévő fél a programját, megfelelően szervezhesse összeállíthassa. Önmagában az igény közlése alapján való esetleges felkészülés a teljesítésre a kötelezett részéről bizonyos kockázatot jelent ami a kötelezett terhére esik. Ez a helyzet akkor is amikor a kötelezetti pozícióban lévő fél a hozzá érkezett tájékoztatás alapján a helyzetet úgy ítéli meg, hogy nagyobb anyagi ráfordításra lenne szükség és ezzel a megrendelés beérkeztéig nem célszerű várnia.