Amennyiben az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés megkötése három személyes jogviszonyban, „láncolatos” továbbértékesítés formájában történik, úgy, hogy a felek egyező szándéka szerint a vevő, egyben továbbértékesítő nem szerez tulajdonjogot – vétel – árat sem fizet –, a szerződés színleltnek minősül.
A leplezett adásvétel az eredeti eladó és a tényleges vevő között közvetlenül jön létre. A leplezett megállapodás érvényes, függetlenül attól, hogy azt külön – színlelt – okiratok tartalmazzák – mutat rá a Szegedi Ítélőtábla G.f.I.30/266/2005. számú ítélete. A végrehajtási árverésen a jóhiszemű vevő eredeti szerződésmóddal szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát. A jogszerzés nem szerződésen, hanem más önálló jogcímen – az árverésen – alapul, a szerződésre vonatkozó szabályok ezért nem alkalmazhatók. Az elállási jog akkor is gyakorolható, ha az eredeti állapot – a továbbértékesítés miatt – nem állítható helyre. Ilyen esetben az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás (az ingatlan tulajdonjogának átruházása) pénzbeli ellenértéke (a vételár) követelhető a tényleges szerződő féltől, a vevőtől.
A következő jogeset mutat rá a fent részletezett jogi konklúzióra. A belterületen található üzemanyagtöltő állomás 2001. július 1-jétől végelszámolás alatt a felperes tulajdonában állt. A végelszámoló a másodrendű alperes ügyvezetőjével az ingatlant megtekintette, és úgy nyilatkozott, hogy az általa képviselt társaság az ingatlant megvásárolja, azonban a vételárat csak hitelfelvétellel tudja kiegyenlíteni. Részben önös gazdasági érdek miatt abban állapodtak meg, hogy az adásvételt egy harmadik társaság közbeiktatásával bonyolítják le. Ez a cég az elsőrendű alperes. 2001. november 27-én a felperes és az elsőrendű alperes között létrejött az adásvételi szerződés 40 millió forint + áfa vételár ellenében, a fizetési határidőt a felek a szerződés aláírását követő 60 napban határozták meg. Úgy rendelkeztek, hogy amennyiben a kifizetés nem történik meg, az eredeti állapot visszaállítása érdekében az eladó egyoldalúan jogosult a földhivatalnál eljárni. A 2001. december 3-ai szerződés értelmében az első- és másodrendű alperes között létrejött szerződésben 120 millió forint + áfa a vételár összege, melyből 70 millió forintot banki hitel igénybevételével teljesítettek volna. A másodrendű alperes azonban egyetlen pénzintézettől sem kapott hitelt, ugyanakkor az Illetékhivatal vagyonátruházási illeték nem fizetése miatt 2003. április 25-én végrehajtási jogot jegyeztetett be, majd augusztus 14-én az ingatlant elárverezték. Az árverésen jelentkező vevő a harmadrendű alperes. A felperes módosított keresetében kérte az elsőrendű alperes és közte létrejött szerződés semmisségének megállapítását, és az eredeti állapot helyreállítását. Előadta, hogy elsőrendű alperesnek vételi szándéka soha nem volt, a vételárat nem tudta volna kifizetni, de ez nem is állt szándékában. Kizárólag a másodrendű alperes hitelfelvétele érdekében került sor a szerződéskötésre, tekintettel arra, hogy másodrendű alperes 15 millió forintot megtartott volna magának. (Folytatjuk.)
Forrás: Ingatlanpiac
2006. október 24.