2001. szeptember 1-én lépett hatályba a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) módosítása. A rendelkezés kitér arra az esetre, amikor a cselekvőképtelenség nem jár együtt gondnokság alá helyezéssel. A cselekvőképesség lényeges kérdés a felek között létrehozandó szerződésnél; nyilvánvaló ugyanis, ha a szerződést cselekvőképtelen személy írja alá, a szerződés nem tekinthető érvényesnek.
A jog nyelvén cselekvőképes az, aki az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a ténylegesen cselekvőképtelen személyeknek csak egy része áll gondnokság hatálya alatt, nagy a jelentősége annak, hogy a törvény milyen jogkövetkezményeket fűz a cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozathoz. A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés szabályától eltérően a Ptk. nem nevesít feltételként egyetlen egészségi okot sem, amelyre visszavezethető a belátási képesség teljes hiánya. Amennyiben tehát fennáll a belátási képesség teljes hiánya, e rendelkezéseket kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy ténylegesen mi idézte elő a cselekvőképtelenséget (pszichés állapot, szellemi fogyaték, szenvedélybetegség, gyógyszer-, kábítószer-, alkoholfogyasztás vagy altatás következtében előállt bódult állapot stb.).
A belátási képességnek csak a teljes hiánya eredményez cselekvőképtelenséget. A belátási képességnek nemcsak a tartós, de átmeneti – azaz a jognyilatkozat tételekor fennálló – teljes hiánya is a cselekvőképtelenség megállapítására vezet. A Ptk. a gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen személy jognyilatkozatára annak semmisségét mondja ki. A cselekvőképtelen személy által kötött szerződés, illetőleg az egyoldalú nyilatkozat semmisségének megállapításához külön eljárásra nincs szükség, az érvénytelenségre bárki határidő nélkül hivatkozhat. A jognyilatkozatot abban az esetben nem lehet semmisnek tekinteni, ha annak tartalmából és a körülményeiből az következik, hogy a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna annak megtétele.
Forrás: Ingatlanpiac
2006. szeptember 5.